Jung 1921-ben megjelentette a Pszichológiai típusok (Psychologische Typen) című könyvét amely új alapokra helyezte az emberek tipizálását. Jung igyekezett a freudi libidó fogalmának kiterjesztésére, hogy az általános lelki energiát jelentsen és ne csupán a szexuális hajtóerők gyűjtőneve legyen. Nála a libidó a szexuális energián túl magába foglalta az agressziót, a szerzési késztetést, a szellemi erőfeszítést, a kíváncsiságot is.
Elmélete szerint, ha a libidó kívülről irányított, extraverzióról; ha belülről, introverzióról beszélünk. Ezek általános beállítottsági típusok, amelyekkel születésünktől fogva rendelkezünk, így lényegében megváltoztathatatlanok.
Az introvertrált személyiség a belső, szubjektív ideák (utalás Platón idea elméletére, amely nagy hatással volt a filozófia után is érdeklődő Jungra) alapján alakul ki, míg az extravertrált az objektív világ, tárgyak és emberek hatása alatt áll. Az introvertrált önállóságra törekszik, míg az extravertráltnak szüksége van másokra.
Mindkét típus jelen van minden emberben, de általában csak az egyik dominál.
Van egy tanmese, ami ezt jól szemlélteti: Az introvertrált és az extravertrált sétálni mennek. Találnak egy kastélyt.
Extrovertrált: Menjünk be, nézzük meg mi van itt!
Introvertrált: Nem hiszem, hogy be szabad mennünk ide. Veszélyes is lehet!
Végül bemennek. Az extrovertrált felderíti a terepet, bejárja az egész kastélyt. Az introvertrált megáll egy könyvekkel teli szobában és elkezd olvasni.
Extrovertrált: Menjünk haza, nincs itt semmi érdekes, csak pár poros könyv! Introvertrált: Maradjunk még, ezek a könyvek nagyon érdekesek és milyen régiek!
A történet végére az introvertráltból extravertrált és az extravertráltból introvertrált lesz.
A tudat és a tudattalan kiegészítik egymást, ha a tudat introvertrált, a tudattalan extravertrált és fordítva.
A tudattalan és a tudatos egyformán fontos. A tudatot egy fénycsóvához lehetne hasonlítani, mely által csak azt látjuk, amire odavilágítottunk.
A beállítottsági típusokon belül négyféle pszichológiai funkció létezik az ektopszichés funkciók (azaz a környezethez való alkalmazkodás) alapján:
Racionális típusok: gondolkodó ↔ érző,
Irracionális típusok: érzékelő ↔ intuitív.
Az egyes funkciók dominanciája elnyomja a többit, ezáltal azok a tudattalanban fognak munkálni; tehát egy funkció dominál, három a tudattalanban dolgozik.
A következő típusok léteznek:
- extravertrált gondolkodó,
- extravertrált érző,
- extravertrált érzékelő,
- extravertrált intuitív,
- introvertrált gondolkodó,
- introvertrált érző,
- introvertrált érzékelő,
- introvertrált intuitív.
A személyiség fejlődése magával hozhatja a tudattalan funkciók kiteljesedését. A legfőbb ellentét az alcsoportokon belül mutatható ki, például: ha a gondolkodás a legfejlettebb, akkor az érzelmei a leggyengébbek.
A főfunkció a tudat működését határozza meg. A segédfunkció kiegészíti a főfunkciót az ellentétes alcsoportból (ha a főfunkció racionális, akkor ez irracionális). Az alacsonyabb funkciók a tudattalan működését jellemzik.
Lássuk például az extravertrált gondolkodót! Ez esetben a tudat beállítódása (főfunkció): extravertrált gondolkodó, tudattalan (inferioris funkció): introvertrált érző, segédfunkció: érzékelés vagy intuíció.
A pszichikum önszabályozó rendszer, az ellentétek egyensúlyára épül. Az egyensúlyt az adja, hogy az ellentétek kiegészítik egymást. A tudattalan és a tudatos egyformán fontos. A tudatot egy fénycsóvához lehetne hasonlítani, mely által csak azt látjuk, amire odavilágítottunk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
