coach

Hazudj, ha tudsz…

"Gorcsev Iván, a Rangoon teherhajó matróza még huszonegy éves sem volt, midőn elnyerte a fizikai Nobel-díjat. Ilyen nagy jelentőségű tudományos jutalmat e poétikusan ifjú korban megszerezni példátlan nagyszerű teljesítmény, még akkor is, ha egyesek előtt talán szépséghibának tűnik majd, hogy Gorcsev Iván a fizikai Nobel-díjat a makao nevű kártyajátékon nyerte el, Noah Bertinus professzortól, akinek ezt a kitüntetést Stockholmban, néhány nappal előbb, a svéd király nyújtotta át, de végre is a kákán csomót keresők nem számítanak; a lényeg a fő: hogy Gorcsev Iván igenis huszonegy éves korában elnyerte a Nobel-díjat.

A Nobel-díjjal kitüntetett Bertinus tanár Göteborgban szállt hajóra, táskájában a Nobel-díjjal, és mielőtt a gőzös elindult, megjelent a fedélzeten a Svéd Franklin Egyesület, hogy átnyújtsa neki az atomrombolás sikeres kutatóinak kijáró nagy aranyérmet. Ezután a hajó elindult, és a nagytekintélyű professzor alig várta már, hogy Bordeaux-ba érjen, ahol néhány hold szőlője volt, mint általában az idősebb francia államhivatalnokoknak, az ítéletvégrehajtó segédjétől kezdve a múzeum igazgatójáig.

Southamptonnál a hajóra szállt Gorcsev Iván, hogy előtte is teljesen ismeretlen okból átkeljen a csatornán. Az igaz, hogy elbocsátották a Rangoon teherhajóról, mert egy négyágú csáklyával megverte a kormányost, de hogy miért kel át a csatornán valaki, ha megverte a kormányost, és elbocsátják egy teherhajóról, ez teljességgel érthetetlen, mint annyi más cselekedete különös regényhősünknek.

Homályos az is, hogy mi módon ismerkedett meg ez a félig még siheder, komolytalan fiatalember a világhírű tudóssal, és főként tisztázásra szorulna, hogy mi módon vette rá a hajlott korú, zárkózott tanárt arra, hogy vele, bár igen kis alapon, de mégis a makao nevű, tiltott szerencsejátékot játssza. E részleteket talán sohasem fogják tisztázni. Állítólag úgy kezdődött az egész, hogy a tanár tengeribetegséget kapott a fedélzeten, és Gorcsev felajánlott egy kellemes ízű, maga keverte citromos, konyakos, szódabikarbónás italt, amitől a tanár jobban lett, és megkérdezte a fiút, kicsoda és honnan jön?

- Gorcsev Iván vagyok, foglalkozásomra nézve huszonegy éves, a Naszja Gorjodin-beli báró Gorcsev cári kamarás testvéröccsének a fia. Atyám kapitány volt a gárdában, és nagybátyám a Jusztveszti Versztkov kormányzóság katonai parancsnokaként védte Ogyesszát a fellázadt hadiflotta ellen.

Mindebből egy szó sem volt igaz. De egészen fiatal lánykák és öreg tudósok hiszékenysége állítólag korlátlan. A tanár feltette csíptetőjét.

- Szóval ön emigráns?

- Bizony, tanárovics bátyuska - felelte sóhajtva. - Atyám jókedvében tízezer rubelt ajándékozott a cári balettnek... Meg aranycímeres trojka röpítette a Carszkoje Szelóba... Hej, kontuszovka! Hej, Volga, ha én még egyszer ott lehetnék...

- De hiszen ön nem emlékezhet Oroszországra, ha huszonegy éves.

- Annál kínosabb, bátyuska professzovszka, mert én egyszer se láttam ezt a csodálatos havas földet, amely olyan felejthetetlenül él emlékezetemben...

- Hová készül most, Gorcsev úr?

- Politikai ügyben járok, matróznak álcázva.

Ha megfigyeltük eddig hősünket, egy különös tulajdonságát ismerhettük fel: sohasem mondott igazat, de nem is hazudott. Csak éppen habozás nélkül kimondott mindent, ami eszébe jutott, és ez sok, elképesztő bonyodalomba sodorta életében. Egyik szavától a másikig, egyik tettétől a következőkig ritkán vezetett valamiféle okszerűség."

Mindannyian hazudunk, akarva-akaratlan, nap, mint nap, de tudjuk–e mi a hazugság valójában? Rejtő szerint Gorcsev nem hazudott, Bertinus professzor szempontjából viszont igen. A kérdés, hogy származott-e professzornak ebből kára, kétségtelenül és mégis ki az aki elítéli Rejtő kemény öklű, ám felelőtlen hősét. Ám mi van ha akkor, ha mi vagyunk Bertinus professzor? 

Churchill szerint, „rengeteg hazugság létezik és ezeknek legalább a fele igaz”. Wittgenstein álláspontja, „a hazugság nem más, mint nyelvi játék, amit meg kell tanulni”.

A Pallas Nagylexikonának meghatározása szerint, „A hazugság annyi, mint tudva, akár szóval, akár csak valami jellel, másnak megtévesztése céljából annak ellenkezőjét mondani, amit igaznak tudunk. A hazug tehát igazat is mondhat, ti. ha az, amit ő nem igaznak tart, véletlenül mégis igaz.

A képmutató is, más érzelmeket mutatván, mint amelyeket tényleg érez, hazudik. Aki másban szándékosan, ha nem is határozott szavak segítségével, de jellel, kétértelműséggel, tartózkodással stb. oly véleményt kelt, mely azzal, amit igaznak tud és tart, ellenkezik, ugyancsak hazudik.

A hazugság fogalmának ilyetén meghatározásától különbözik a hazugság erkölcsi megítélése. Nem minden hazugság egyféle erkölcsi megítélés alá esik. Megengedett hazugságnak mondjuk, mikor valaki, hogy sokkal nagyobb bajt mástól vagy magától elhárítson, anélkül, hogy ezzel másban kárt tesz, hazudik.

Mindenesetre tekintetbe veendő, mily motivumból, mily célból történik a hazugság és mily hatása van. Ha a motivum, a cél s a hatás erkölcsileg helyes, akkor a hazugságot sem lehet elítélni. Minthogy a társadalmi életben az erkölcsi konfliktusok elkerülhetetlenek, az erkölcsi tapintatnak gondosan kell az egész tényállást mérlegelni. Erkölcsi rigoristák, mint Kant, Fichte, mindennemű hazugságot eltiltanak. Kant azt az elvet követte, hogy nem kell mindent, ami igaz, megmondani; de minden, amit mondunk, igaz legyen.

Milyen hazugságokat ismerünk?

• ártatlan hazugság
• kegyes hazugság
• önbecsapás
• önző hazugság
• „életmentő”
• félelem által előidézett (utólag nem is értjük, hogy miért)
• gátlástalan (nem törődik a következményekkel)
• beteges hazudozás

Érdekes felsorolás, legtöbbjük elítélendő, de vannak-e pozitív vonásai, hatásai a hazugságnak? A pszichológusok szerint igen. Az ártatlan hazugság,

• segíti az önállóságot
• védelmet nyújt
• edzi az empátiát
• segít a célok elérésében
• védi a privát szférát
• szolgálja a szerelmet és a barátságot
• hozzátartozik a társadalmi érintkezéshez
• színessé teszi az életet

A felsoroláshoz hozzátartozik, hogy csak abban az esetben nem rombolja a lelket, amennyiben összeegyeztethető az egyén erkölcsi felfogásával. A mennyiben valaki olyan hazugságba kényszerül, ami számára nem elfogadható, úgy az előbb utóbb felőrli őt.

Honnan tudhatjuk ezek után, hogy ki mond igazat, ki az, aki hazudik? Honnan ismerjük fel a hazugságot?

Nehéz felismerni hazugságot amennyiben előre felkészülten, számunkra idegen személy adja elő, aki nem törődik a következményekkel és megfelelő gyakorlattal rendelkezik az érzelmei elleplezésében. Ezzel szemben, ha valaki nem tud uralkodni az érzelmein, nem biztos benne, hogy a vele szemben álló mit tud és mit sejt, ha eddig az igazság bajnokaként szerepelt és sérti az erkölcsi normáit az, amit elkövetni készül, ebben az esetben könnyen leleplezhető.

Mik a hazugság leggyakoribb, fizikai jelei,

• mikroexpressziók, az arcon töredék másodperc alatt átsuhanó érzelmek
• asszimetria, az arcizmok az egyik oldalon erősebben mozognak
• elsápad vagy kipirosodik, az arc érzelmi stressz reakciója
• pislogás, pupilla tágulás, a tudatalatti kontrollálhatatlan jelei
• szemkontaktus kerülése
• eltúlzott mimika
• gyors, rövid légzés
• verejtékezés
• figyelemelterelő játszadozás
• túlmozgások.

A hazugság gesztusai,

• orr, fül akaratlan érintése
• haj igazgatása
• ideges lábrázás
• megfeszített láb, túlzottan feszes, túlkontrollált tartás
• dobolás

Mit tehetünk tehát, ha tisztán szeretnénk látni? A legprofibb hazudozót is el lehet bizonytalanítani, idegesítsük fel, billentsük ki az egyensúlyából és hagyjuk, hogy kivillanjon az igazi énje.