Egy oktatóm, Besnyi Erika példálózik ezzel, szemléltetve azt, hogy hogyan tanítjuk meg már gyerekkorban a negatív gondolkodás alapjait gyerekeinknek, hiszen ha elesik a fékomadta, máris kiáltjuk „nincs semmi baj!”.

Bontsuk szét a mondatot, a Magyar Értelmező Szótár segítségével:

• nincs =  Nem fordul elő a létezők között; nem létezik.
• semmi = A létező v. elképzelhető dolgok közül egy sem.
• baj = Gondot, vesződséget okozó kedvezőtlen, rossz helyzet, állapot v. annak átélése.

Ezzel szemben más országokban más és más nyugtatónak szánt kifejezésekkel találkozhatunk:

• all right = minden rendben
• alles ist gut = minden rendben
• tout va bien = minden rendben
• va tutto bene = minden rendben

Milyen érdekes, más népek nem tagadják a bajt, meg sem említik. A pozitív gondolkodás alapjait nem lehet elég korán lefektetni, de mi is az a pozitív gondolkodás?

"A pozitív gondolkodás fogalma eredetileg egy ősi buddhista hagyomány nyomán jött létre.
Fönnmaradt egy legenda, miszerint Buddha és a tanítványai néztek egy döglött kutyát.
- Mester, nézd, a halál, a bomló hús, a rothadó tetem milyen rettenetesen visszataszító! Milyen undorító, ha csak az marad meg egy lényből, ami belőle a test! - mondták a tanítványok.

Buddha odanézett, és azt mondta, hogy - igen, de milyen szép fehér foga van!
Ez a pozitív gondolkodás alaptörténete. Innen nőtt ki.

Vagyis nem arról van szó, hogy a negatív élményeinket, a keserveinket, a bánatainkat hazudjuk el pozitívnak.

Arról van szó, hogy fogadjuk el ezeket olyan negatívnak, amilyenek a valóságban, de ha van bennük valami pozitív, akkor azt is vegyük észre."

 

/Popper Péter/”

Popper Péter szerint tehát minden rosszban van valami jó, de a magyar néplélek szeret a problémákon rágódni, és mélyen él bennünk a „dögöljön meg a szomszéd tehene is” szemlélet.

Mit tudunk tenni ez ellen? Vegyük észre, ha kisüt a nap, teremtsünk magunknak Én időt, találjunk módot arra, hogy a párunkkal, barátunkkal megbeszéljük a nap eseményeit.

Tanuljunk meg elfogadni dolgokat, embereket a maguk gyarló valójában, hiszen mindannyian az úton járunk és azonos cél felé tartunk. Igen mindannyian azonos célba érkezünk, és az utazási idő véges kinek-kinek hosszabb- rövidebb. Kár ezt az időt negatív gondolatokra fecsérelni.

Tanuljuk meg elfogadni magunkat is, törekedjünk megismerni saját valónkat, az érzéseinket, vágyainkat. Mik a valódi céljaink, és mik azok, amiket a társadalom erőltetett ránk, mi motivál minket és mi az ami stresszel.

Mikor töltöttél ki utoljára egy önismereti tesztet, lopva, munkaidőben? Volt, akivel beszélj róla? Egyetértettél az eredménnyel? Elégedett voltál vele? Előre mozdított az utadon?

Ha nemmel válaszoltál, segíthetek, melletted, veled járhatok az úton egy ideig, amíg minden rendben lesz.