Burnout, kiégtél…

Csukott szemmel ülsz az ágy szélén és erőt gyűjtesz, erőt arra, hogy felkelj, elindulj, és újra megküzdj a főnököddel, a feladataiddal, az ügyfelekkel, a bankkal és úgy általában az élettel. Napról, napra nehezebben megy, és végül úgy érzed, a napok súlya maga alá temet, már nem találsz örömet abban, amit csinálsz, egyre frusztráltabb leszel, majd teljes apátiába süllyedsz.   

Pedig valamikor nagy elvárásaid voltak, sok-sok ideával a fejedben vágtál bele munkába. De ezek a valóságban nem realizálódtak, beindult a burnout folyamata.

Burnout, magyarul kiégés, a fogalmat először Freudenberger írta le 1974-ben. A kiégési szindróma egy speciális tünetegyüttes, amely hosszú távú fokozott érzelmi megterhelés, kedvezőtlen stressz hatások következtében létrejövő fizikai- érzelmi-mentális kimerülés.

Szinte minden foglalkozás esetében előfordulhat, azonban a kutatások azt mutatják, hogy a humán szolgáltatások területén dolgozók körében nagyobb a veszélye.

Kezdetben önsegítő közösségek tagjainál, krízisintervenciós központok munkatársainál, egészségügyi és szociális intézmények dolgozóinál figyelték meg, tehát azokon a területeken ahol az emberek  testi és lelki problémáit próbálták orvosolni. Az ezeken a területeken dolgozó emberek magukra vették mások gondjait és megfelelő kezelés hiányában azok összeroppantották őket.

A későbbi vizsgálatok során pedagógusoknál, jogászoknál, rendőröknél is tapasztalták a jelenséget. Újabb területek, ahol nap, mint nap emberekkel és sorsokkal kell szembenézni…

A Burnout tünetei

 Honnan ismerhetjük fel a burnout-ot magunkon vagy a környezetünkben? Az alábbi tünetek együttesen vagy külön-külön is megjelenhetnek.

A testi-szellemi kimerültség jelei. (Megfelelő mennyiségű többletpihenéssel, például a délutáni alvással sem szűnik meg).

Munkában és magánéletben fokozott megfelelési-bizonyítási kényszer. Önfeláldozó életmód.

A személy saját lelki-fizikai szükségleteinek háttérbe helyezése, elhanyagolása.

Általánossá válik a közömbösség, az empátiás készség visszafejlődése, fásultság, visszahúzódás vagy védekező viselkedés.

Az intolerancia növekedése. Fokozott érzékenység a stresszre.

Az egyén saját „belső világával” való kapcsolat elvesztése. 

Depresszió, belső üresség érzése, reménytelenség.

Alacsony önértékelés, a munkateljesítmény csökkenése.

Szélsőséges esetben a végső kiszállás vágya.

Az interperszonális kapcsolatokban negatív, cinikus, rosszindulatú kommunikációs stílus. Megfigyelhető még közöny, érzelemmentesség, visszahúzódás, fásultság vagy túlérzékeny, védekező viselkedés.

Nem korlátozódik a szakmai tevékenységre, hanem életérzéssé alakul, a magánéletben is kiábrándulttá, cinikussá, negatív szemléletűvé, rosszindulatúvá válik az egyén.

Mi idézheti elő?

Kialakulásában szerepet játszhat az anyagi illetve az erkölcsi elismerés hiánya. Az extrém munkaidő, az extra igénybevétel melletti nagy felelősség is kockázati tényező, például orvosok, egészségügyi dolgozók, rendőrök, tűzoltók más hivatásos szolgálatot teljesítő személyek esetében.

Veszélyeztetettebbek az egyedül dolgozók, akiknek nincs lehetőségük szakmai tapasztalatcserére, és nem kapnak visszajelzést tevékenységükről, és a bizalmas munkakörökben dolgozók. 

Az elégtelen intézményi támogatás, a vezetőség segítő-motiváló jelenlétének hiánya, a karrierépítési lehetőségek korlátozottsága, az adminisztratív terhek nagy aránya az effektív munkához képest szintén probléma forrása lehet.

A kiégési szindróma kialakulásában szerepet játszik a személyiség, mindenkinek más és más az egyéni tűréshatára. Védő faktor a nyitottság, és ha úgy érzi, kontrollálni tudja a helyzetet, ha megfelelő segítséget kap, amivel képes ventillálni, és kiadni magából a feszültséget.

Fázisai

Az idealizáció szakasza: túlzott lelkesedés, fokozott teljesítmény, magas motiváció az újdonság varázsa.

A realizmus fázisa: amikor a lelkesedés alábbhagy, az egyén tisztában van képességeivel, kompetenciájával, tevékenységének lehetőségeivel és korlátaival, valóságos képet alkot önmagáról és a munkájáról.

A stagnálás vagy kiábrándulás fázisa: amikor a munka már nem jelent örömet, a motivációk csökkennek, a szakember feladatait rutinszerűen végzi. A rutinszerű munkavégzés magában hordozza a hiba lehetőségét, a hibák rombolják az önképet.

A frusztráció fázisa: A szaporodó hibák növelik a stresszt. A szakember ingerlékeny, feszült lesz, stressztűrése csökken.

Az apátia/fásultság fázisa és/vagy a pálya elhagyása, az illető már a munkájában nem talál semmi örömet, és ez kihat a magánéletére is. Egyre nehezebben viseli a mindennapok gondjait, felmerül benne, az itt hagyok mindent lehetősége is. Stimulánsokat, egyéni megküzdési módszereket keres.

A kiégés visszafordítható folyamat, bármely szakaszban történő beavatkozás esetén korábbi fázisok elérése lehetséges.

Amennyiben nem történik hatékony beavatkozás, a folyamat végén pályaelhagyás, súlyosabb esetben valamilyen függőség (alkoholizmus, kábítószer-függőség) is kialakulhat, de előfordulhat öngyilkosság is.

Hogyan segíthet a coaching a Burnout kezelésében?

Segít feltárni a személyiséget, megtalálni azokat a belső erőforrásokat, amelyek mindezidáig nem kerültek felhasználásra. Segít meghatározni a valódi célokat és elősegíti azok elérését. Fejleszti a stressz toleranciát. Megküzdési stratégiát állít össze. Ventillál. Megteremti az „Én” időt.

Leginkább érintett foglalkozások

Ápolók (főleg haldokló vagy súlyos betegeket, idős embereket kezelő kórházi osztályokon dolgozók)

Orvosok (Leggyakoribb háziorvosok között)

Pszichiáterek

Pedagógusok/oktatók

Pszichológusok

Lelkészek

Szociális munkások

Könyvtárosok (leginkább egyetemi vagy központi könyvtárakban, szakinformációban, olvasószolgálatban dolgozók)

Rendőrök

Rendszergazda – informatikusok

Programozók

Felsővezetői munkakörben dolgozók

Ügyfélszolgálati munkakörben dolgozók

Pénzügyi tanácsadók

Politikusok

Médiában dolgozók (leginkább a háttérben dolgozók)

Jelnyelvi tolmácsok

Pénzváltóban dolgozók