" />
Érzelmi plusz mínusz...

„A szív csak egy köteg izom- javítja ki Bigend - Tudni csak a limbikus aggyal lehet. Az ösztönök központjával. Az emlősaggyal, ami a mélyebb, ősibb, és a logikánál százszor erősebb tudás forrása. Amit mi úgy hívunk, hogy „tudat”, az csak egy pöffeszkedő mirigy a hüllő agytörzsön, ami az ősibb emlősagyon élősködik. A mi korunk persze csak ezt ismeri el, mint tudatosságunk alfáját és ómegáját. De közben az emlőstudat, akár egy hatalmas kontinens a kéreg alatt, csöndesen, lankadatlanul végzi a feladatát”

William Gibson: Trendvadász

 

 

Életünket az érzelmeink irányítják. Hatással vannak minden pillanatunkra. Érzelmi számítógépünk az amygdala, a hüllőagy, ami feldolgozza a kapott információkat, hatásokat, amik érnek bennünket, attól függően hol születtünk, hogyan szocializálódtunk.

A hat alapérzelemből, ami az evolúció során beleégett tudatunkba, érzelmek, hangulatok sokaságát éljük meg, amik hatással vannak embertársainkra és a velük való kapcsolatainkra.

Darvin evolúciós szempontból nem tekintette az embert magasabb rendűnek az állatoknál, véleményem szerint érzelmek kifejezésének és szabályozásának képessége az egyik képességünk, ami az embereket az állatvilág fölé emeli.

Az érzelmek kifejezése és szabályozása nem is annyira bonyolult, tanulható. Kultúrafüggő, alapvető szocializációs környezetünk már gyermekkorunkban meghatározza, hogy magasabb rendű, kogníciót igénylő érzelmeinket hogyan éljük meg, illetve mutatjuk ki.

Prekognitív érzelmeink ezzel szemben velünk születnek, maximum elnyomni tanulhatjuk meg őket, de bennünk vannak, velünk élnek, mint elfeledett őseink kései üzenete.

Egy megfelelő hangulatú film megnézése, zene meghallgatása kell hozzá, és érzelmeinket máris kontroll alatt tarthatjuk, megváltoztathatjuk, legalábbis európaiként. Bár azzal teljes mértékben egyetértek, hogy vannak olyan élethelyzetek, amikor valóban teljesen el kell merülnünk az adott érzelemben, legyen az akár szomorúság vagy boldogság. 

Elfojthatjuk, kontroll alá helyezhetjük érzelmeinket, de ez hosszú távon fizikai tüneteket, lelki válságot, depressziót okozhat.  

adult-alone-black-and-white-568021.jpg

A negatív érzelmeink ugyan sokszor figyelmeztetnek, hogy nem jó, amit teszünk. De negatív tapasztalatok sorával a háta mögött az ember egyre nehezebben éli meg a pozitív érzelmeit is, félünk, félünk a csalódástól, a fájdalomtól, a mi lesz akkor ha érzéstől. 

Dr. Leon F. Seltzer klinikai pszichológus szerint, a ventilláció, a kibeszélés, megélés bizonyos helyzetekben tagadhatatlanul óriási segítséget jelent: az, ha legalább a feszültség egy részét sikerül ilyen módon kiadnunk magunkból, máris előnyösebb a lelki egészségünk szempontjából, mintha magunkban tartanánk a negatív érzelmeket. Egy coaching folyamat során ez  lehetővé válik.

Pozitív érzelmeink ezzel szemben lehetővé teszik, hogy a boldogságot, kiteljesedést éljünk meg.

Az alapérzelmek nagy része negatív érzelem, a hatból négy mindenképpen: szomorúság, düh, undor és félelem.

A meglepődés érzése változó, hogy pozitív vagy negatív de általában inkább a negatív érzelmek közé soroljuk. Az érzelmek evolúciója is a túlélést segítette, a negatív érzelmek a veszélyekre figyelmeztetnek.

A pozitív érzelmek szintén a túlélést segítik elő azzal, hogy a veszély elmúltával feloldják feszültségeinket, segítenek a tanulási folyamatokban, segítenek a veszély jeleinek megjegyzésében.

Természetesnek vesszük a reciprocitást, a negatív-pozitív egymást követését.

Gondolom ez a "természetesség" lehetett az oka annak, hogy a pozitív érzelmek jótékony hatását csak a legutóbbi időkben kezdték el vizsgálni a boldogságkutatók

A negatív érzelmek érdeme még, hogy határozott válaszokra késztetnek bennünket, de beszűkítik gondolkodásunkat és cselekedeteinket, míg a pozitívak inkább előzékenyen kiszélesítik.

Intenzívebben éljük meg a negatív érzelmeinket, mint például a harag vagy a félelem. Ezek megélésekor számos fiziológiai változás is végbemegy rajtunk: szívritmusunk és légzésünk felgyorsul, adrenalin áramlik ereinkben, izzadunk, remegünk, gyomrunk görcsbe rándul, felkészülünk a harcra.

Tudatállapotunk beszűkül, egyfajta minden mindegy állapotba kerülünk, egyéntől függően ez az állapot akár visszafordíthatatlan fiziológiai változásokat is generálhat. Pozitív érzelmek nélkül a lecsengés hosszú időt vehet igénybe és károsíthatja a szervezetet. Mi ennek az oka?

Az ember fejlődésének hajnalán a negatív érzelmek óvtak minket a kardfogú tigristől, majd később a töröktől-tatártól, mára azonban már csak a szomszéd zajos kamasz fia maradt.

Be kell, hogy lássuk érzelmeink és azok fiziológiája nem sokat változott az évezredek során, de a körülmények igen. A problémák összezsugorodtak, de a választ ugyanaz a hüllőagy adja, mint ezred évekkel ezelőtt.

Pozitív érzelmek esetében adrenalint követően endorfin is felszabadul és elönt minket a boldogság, elment a tigris, nem ölt meg török, de legalábbis a kölyök lehalkította a rádiót… ezek a változások nem olyan intenzívek illetve hamarabb normalizálódik állapotunk, de az érzések ugyanonnan jönnek…

Jó nézni a gyerekeket, akik őszintén, kendőzetlenül szabadjára tudják még engedni az érzéseiket a világ számára. Sírnak, nevetnek, toporzékolnak sokszor mindezt egyszerre, kendőzetlenül, őszintén. Megélik érzelmeiket, hagyják áramlani azokat és ez boldoggá teszi őket.

children-close-up-crowd-764681.jpg

Lehet, hogy ezt a képességet nem kellene elnyomnunk?

 

Néha tényleg jó lenne megállítani az időt.

A bejegyzés trackback címe:

https://egycoachgondolatai.blog.hu/api/trackback/id/tr8414717287

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

coach

Facebook oldaldoboz

Friss topikok